Sokat olvasgattam meddőség témában, amíg babára vártunk. Még most is sokszor meglátogatom a meddőségi csoportokat, amiknek tagja lettem, drukkolok a hozzánk hasonlóknak. Én nagyon hasznosnak találtam ezeket, segítettek előrelépni, a megoldást keresni a problémáinkra. Hányszor leírták: 40 %-ban női, 40 %-ban férfi, 20 %-ban a pár mindkét tagjánál probléma van. Tekintve, hogy már van egy egészséges nagylányunk és hogy én nyilvánvalóan nem voltam rendben, eszünkbe sem jutott, hogy esetleg a férjemmel is lehet gond.

A nőgyógyász kezdte pedzegetni a férjem vizsgálatát tavaly ősszel. Mivel nálam semmi előrelépés sem történt, hiába a rengeteg táplálékkiegészítő vagyonokért, a diéta, mozgás, készülgettünk arra, hogy komolyabb beavatkozásra lesz szükség. Az orvos átjárhatósági vizsgálatot javasolt, azonban ennek elvégzéséhez előbb a férjemet kellett megnézni, rendben van-e. Ha vele is gond van, felesleges fájdalom az átjárhatósági.

 Már az ünnepek előtt álltunk. Belegondolva a procedúrába én igen kellemetlennek ítéltem, ezért azt beszéltük meg, hogy majd év elején elmegy a férjem egy vizsgálatra. Ő lazábban kezelte a dolgot, mint én. Igaz akkor már nagyon vártuk a kicsit, ő is segíteni akart, hogy mielőbb megtaláljuk a megoldást. Mint utólag megtudtam, decemberre foglalt időpontot egy klinikára, mindezt titokban. Feszültek voltunk az eredményeim miatt, szeretett volna meglepni, hogy legalább emiatt ne aggódjunk. Akkor mondta el, amikor délután hazaértem a munkából. Nem értette a leletet, úgyhogy együtt néztük végig. Rám mosolygott, kérdezte, hogy ugye ez így jó? Én pedig nem tudtam mit mondani először. Nem, nagyon nem volt jó.

Addigra már nem egy spermavizsgálati eredményt láttam, ott voltak előttem a referenciák, így nem volt nehéz megfejteni, ami a papíron állt. Oligo-astheno-teratozoospermia, ahogy azt később még három orvos megerősítette. Ott álltunk tehát Karácsony előtt, az én ciklusom majdnem fél évvel korábban megszűnt létezni, a férjemnek pedig alig volt használható spermiuma. Többször összeomlottunk az út során, de ez volt talán a legsúlyosabb csapás, ami ért minket. A férjem azonnal körbetelefonálta a város specialistáit időpontért, de tudtuk, mi vár ránk: lombik nélkül esélyünk sincs gyerekre. Meddőségi központba kell mennünk.